Legyen Ön ennek a portálnak a tulajdonosa! 

Breaking News

A fotós is megrendült a legyilkolt család maradványai láttán

Kozma Károly szolnoki fotóművész különös ágát műveli mesterségének. A legváltozatosabb körülmények között és helyeken készít fényképfelvételeket: egyiptomi sírkamrától Cipruson át Franciaországig számos helyen megfordult ásatásokon.

Több ezer éve élt egyiptomi úrhölgy finom vonásai néznek ránk egy nagyméretű fotóról, míg beszélgetünk egymással. Társaival együtt Károly hamarosan nyíló kiállítására várnak.

– Kákosi László professzor egyiptomi ásatásának emléke – mondja a fotós kérdő tekintetemre. Kozma Károly négy évtizedes szakmai pályafutásából a kilencvenes években nyolc éven keresztül két-két hónapot töltött a nemzetközi hírű egyiptológus munkatársaként Luxor környékén, amikor a magyar kutatógárda a tudományos világban is számottevő bravúrként föltárta és dokumentálta a több mint háromezer éve élt II. Ramszesz fáraó tisztviselőjének, Dzsehutimesznek a sírját.

- Kákosi professzor az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Tanszékének végzett munkám révén ismert meg, így hívott magával Egyiptomba – meséli egzotikus útjának történetét a fotós, miközben újabb képek után keresgél a kiállításra váró anyagban. Az egyiptológusok hatalmas munkát végeztek, folytatja, mert egy többszörösen kirabolt, megrongált, ugyanakkor csodálatos vésett és festett képeket, hieroglif jeleket őrző síregyüttest kellett dokumentálniuk, amihez több száz felvételt készítettem a sírkamráról.

A nemesi sír hangulatát bemutató nagyítások mellett azokról az ókori műemlékekről készült fotók láthatóak majd a földszinti térben, amelyek a magyar expedíció munkaterülete környezetében találhatók. Arra a kérdésre válaszolva, hogy milyen addigi munkái alapján kapta a megtisztelő felkérést az egyiptomi kalandra Kozma Károly elmondta, hogy negyvenévi szakmai múltjából harmincötöt a szolnoki múzeumban töltött el a külön szakmának számító műtárgyfotósként.

– A múzeumi munka a fotózás minden ágát felöleli, a portrétól a kültéri munkáig, de nekem a legnehezebb része, a tárgyfotózás a kedvencem, mert nagy fölkészülést és tapasztalatot igényel. A tárgyat olyan környezetben kell elhelyezni, ami kiemeli a jellemzőit, térbeli hatását, a lehető legtöbb részletét mutatja be a szemlélőnek. Ehhez másként kell fotózni a fát, a kerámiát vagy a fémet – mondta.
– Nekem a megvilágítás az erősségem, amivel a szabad szemmel nem látható elemeket is napvilágra lehet hozni. Ehhez pedig több évtizedes gyakorlat kell – folytatja. Közben az is kiderült, hogy nem csupán Egyiptomban fordult meg munkája során; dolgozott Cipruson, Franciaországban, de számos hazai munkája is szép emlék számára.

– Amikor a nyolcvanas kilencvenes években elkészült az Alföld régészetét bemutató kiállítás-sorozat, akkor azt az én fotóimmal mutatták be itthon és külföldön. Számomra nagyon fontos volt a Szabó László professzor vezetésével a nyolcvanas években elindult néprajzi gyűjtőmunka, ahol népi emlékeket, műemlékeket fotóztam. Az ennek nyomán megjelent, „Szolnok megye népművészete” című kötet szinte minden felvételét én készítettem, melyek a leendő kiállítás, a Galéria emeletén lesznek láthatóak – emlékszik büszkén. Közben Károly megosztotta velünk egy térben közeli, időben távoli élményét is, amiből kiderült, hogy sokszor évszázadok sem tudják elfedni az emberi tragédiákat.
– Cegléd határában az ottani ásatáson egy, a tatárjárás során legyilkolt család maradványait fényképeztem, s kevés olyan megrendítő látványban volt részem, mint akkor.

Aztán az is kiderült, hogy az ő foglalkozása sem teljesen veszélytelen.
– Emlékezetes volt számomra, amikor egy ásatásra egyik barátunk sárkányrepülővel érkezett hozzánk. Akkor kezdtem légi fotókat készíteni, mert természetesen egyből felszálltam a pilótával. Innen kezdve vált szokássá, hogy a magasból összefoglaló fotó készüljön az ásatásokról, ezt akkor más nem csinálta rajtunk kívül. De fényképeztem már tűzoltó létráról, helikopterről is – sorolta.

Ebben a műfajban a legijesztőbb élménye egy mászókötélhez fűződik. Elmondása szerint Kákosi professzor egyik tanítványa jókora Krisztus-ábrázolást fedezett fel egy sziklafalon, amit mindenképpen szerettek volna megörökíteni.
– Pesten bementünk egy hegymászó-kellékeket árusító botba, elmondtuk, hány méterre akarunk leereszkedni. Kaptam egy megfelelő felszerelést egy hátizsákban, hozzá angol nyelvű használati utasítást, s a kezembe nyomtak egy repülőjegyet azzal, hogy egy hónap múlva találkozunk Kairóban! Én az életben nem másztam sziklát, de szerencsére összehozott a sors egy kiváló megyei hegymászóval, Szlankó Zoltánnal, aki megtanított a legfontosabb gyakorlati fogásokra. Igaz, közben úgy voltam vele, hogy még egyszer az életben nem fogok kötelet, de csak ment a dolog.

Aztán Egyiptomban elkészült felvétel, úgy, hogy fölöttem volt huszonöt méter, alattam negyven, én meg közben lebegtem a teljes fotófelszereléssel. A nagyméretű fotónagyítás az egyik budapesti templom mellékoltárához került felhasználásra. Nagyon jó érzés volt a végén leereszkednem – fejezte be történetét.
– Az biztos, hogy a csendes fotóműterem jóval nyugodtabb hely az elmesélt helyszínnél – tette még hozzá.

Névjegy Kozma Károly
Született: 1954 Jászárokszállás
Család: nős
Végzettsége: Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti Kar Jászberény Film-Videószak Ezen túlmenően fotós szakmai képzettség.
Munkahelye: Damjanich János Múzeum Szolnok
Egyesület: Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) Fotóművészeti Tagozatának
Elismerése: Szolnok Megyei Művészeti Egyesület Díja
Egyéb szakmai tevékenység: Filmezés és videózás
Kedvtelése: Főzés, kertészkedés

Nincsenek megjegyzések