Időjárás:Időjárás

Íjakkal kovácsolja a közösséget

A számítógépek előtt rostokló gyerekeket, a mozgásra és közösségre vágyó fiatalokat, a máshonnan kirekesztett embereket szólítja meg az újszilvási Bíró Mihály, aki hagyományőrző íjász-egyesületet hozna létre a településen. Portáján már gyakorlópályát is felépített, mely mindenki előtt nyitott.
– Felkeresett egyszer egy nagymama. Elmesélte, nagyon szomorú amiatt, hogy tizenkét esztendős unokáját nem lehet „kirobbantani” sem a számítógép elől. Azt mondtam neki, hozza el hozzám, mutatok neki egy olyan sportot, mely talán még a számítógépes játékoknál is érdekesebb lesz – meséli Bíró Mihály. A nagyi valóban kézen fogta unokáját, majd elvitte Misihez.

– A fiú kezébe adtam az íjat, majd megmutattam, hogyan kell célozni. A srác azóta rendszeresen jár hozzám a gépezés helyett és mindig a nagymamával. Aki az egyik alkalommal kedvet kapott, hogy ő maga is kipróbálja az íjászatot! Ma már a nagyi és az unoka együtt sportol – nevet Mihály.

A férfinek ez is volt az egyik célja: közösséget kovácsolni, megmozgatni a fiatalokat és időseket, megismertetni az érdeklődőkkel a hagyományőrző íjászatot.

– Nem kis fába vágtam a fejszémet! Az első pályát a munkahelyen alakítottuk ki, amolyan „levezetésképpen” íjászkodtunk a kollégákkal, haverokkal. Szerencsénk volt, mert a főnök unokája is érdeklődött e sport iránt, így nem tiltotta, sokkal inkább támogatta a pálya létrehozását. 

A hír e különleges elfoglaltságról gyorsan elterjedt a községben: egyre többen keresték meg Misit, hogy szeretnének hozzájuk csatlakozni. Úgy döntött hát a fiatalember, egyesület hoz létre és egy új, nagyobb pályát épít.

– Méghozzá otthon, az udvaromon. Hatalmas a portám, jut rá hely! – legyint beszélgetőtársam, akit arról faggatok, a felesége mennyire barátkozott meg a gondolattal, hogy otthona átjáróház lesz.

– Először azt mondta, soha nem lesz itt semmilyen pálya. Ugye, Reni? – néz párjára.

– Aztán én is kézbe vettem az íjat és azon kezdtem gondolkodni, a lakásban hogyan és hová lehetne lőni az nyílvesszővel. Majd egy idő után rábólintottam Misi fura ötletére – mondja megadóan a fiatalasszony.

A Bíró család magán-pályáján családias hangulat és esélyegyenlőség uralkodik. Esélyegyenlőség, mely nem csak arra vonatkozik, hogy mindenki kezdő, hanem arra is, ezen a helyen mindenkinek helye van.

– Nemrégen begurult hozzám egy fiatalember. Nem, nem autóval, hanem a kerekesszékével. Izomsorvadása van a fiúnak, mely köztudottan kiveszi az erőt az emberből. Ehhez a sporthoz azonban nem szükségeltetik komoly fizikai állóképesség, az íj húrját olyan feszesre lehet beállítani, amilyenre csak akarjuk. Van, aki azért látogat el Misiékhez, hogy jó tartása legyen, más a gerincferdülését szeretné ilyeténképpen kezelni. 

– Igazi közösségkovácsoló a portánk, melyre a mai világban úgy érezzük, annyira szükség van, mint egy falat kenyérre – vélekedik a házaspár.

„A magyarok nyilaitól ments meg Uram, minket”

– Pusztai merev szarvú visszacsapó reflexíj – mutatja be Bíró Mihály fegyverét, ami tulajdonképpen nem is igaz fegyver. – A kilencedik, tizedik században használták ezt elődeink, ők mesterei voltak a készítésének is. E tradícionális magyar íjat szürkemarha vagy vízibivaly szarvából faragták, az íj karja pedig az őz ínszalagjából készült – magyarázza Misi, hozzátéve, a honfoglaláskori (és annál is korábbi) magyarok a sztyeppei népekhez hasonlóan, életmódjukból fakadóan kiváló lovasíjászok voltak. Az íj egészen a végvári harcok idejéig használatban maradt, amikor a huszárok egyik fegyvere volt.
Megosztás a Google Pluson

0 megjegyzés:

Powered by Jasper Roberts - Blog